A szibériai husky története

Egyes elbeszélések szerint a Chiukchi törzs tenyésztette ki körülbelül 3000 évvel ezelőtt az észak szibériai területeken, azonban erre írásos bizonyíték nincs.

A szibériai husky nevében is hordozza a múltját és tenyésztési mivoltát, hiszen a husky szó jelentése: szánhúzókutya. 

A térségben uralkodó zort időjárási körülmények mellett a huskyk nagy segítséget jelentettek az embereknek. Kevés élelem mellett hosszú távokat tudtak megtenni, szívósak és kitartóak voltak. 

Az aranyláz idején került a fajta Amerikába, ahol szánhúzókutyaként alkalmazva segítette az embereket a zord időjárási körülmények között közlekedni és tájékozódni. Ezekben az időkben egyre divatosabbak lettek a szánhúzóversenyek, ahová egy bizonyos William Goosak is benevezett 9 kutyás fogatával. William és csapata miután megnyerték a versenyt, hatalmas dicsőségnek örvendtek.  

A norvég Leonhard Seppala William Goosak kutyáival kezdett tenyészteni. Ezekben az időkben vált hivatalossá a szibériai husky fajta tenyésztése.  

1925-ben diftériajárvány tört ki Alaszkában és az egyetlen megoldást a kutyák jelentették. A fogatok egymást váltva, 5 és fél nap alatt jutatták az életmentõ szérumot Nome-ba. Seppala tette meg a leghosszabbb távot, 340 mérföldet, míg a többi fogatra átlagban 53 mérföld jutott.

Rájuk emlékezve minden évben megrendezik a "Nagy alaszkai versenyt", az 1049 mérföldes "Iditorod Trail"-t.

Az első hivatalos standardet 1930-ban az American Kennel Club adta ki. 

A második világháború után 1946-ban a Norris házaspárnak köszönhetően a szánhúzóversenyek ismét fénykorukat élték. 

Európában először az 1950-es években jelent meg a fajta és népszerűsége azóta is  töretlen.

Forrás kizárólag: https://szanhuzoklub.hu/